A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett.

 

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s, hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már weled!"

 

„Mindennap megszűnik valami ,
amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni.”

 

„Kicsi még a szív, vigyázz, hogy épen nőjön fel,
Nem mindegy, hogy hány sebet kap, s melyiktől vérzik el...”

"Ne verd át azt, aki téged nagyon szeret
Ne tedd tönkre az életét, ha már a tied boldog nem lehet!"

"Minden könnycsepp ő érte születik,
S miután arcomon lefolyik
Meghal! mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém!"

"Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem, hanem amit magunkban hordozunk, titokban, csendesen..."

"Szerelmem hajnalán fényeket láttam
Reményteli szívemmel magasba száltam
De vissza estem a kemény földre
Mert a szerelem nem tarthat örökre."

 

"Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok híwnak, wisszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??".

 

Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg. Mosoly lebegjen ajkadon, Ha vérzik is szíved.

 

"Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és eltudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni."
(Alexandre Dumas)

"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
(Shakespeare)

 

"Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyű mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!
Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj."

 

Osztrovszkij: Tudod, mi a bánat?

Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem vissza fordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ö meg ne
tudja mi is az a bánat.

=(

Oldal: Idézetek
ÖrökkéBarátnők,ÖrökkéEmo! - © 2008 - 2024 - orokkeemo.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat